Eredete:
A közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) – melyet lyukaslevelű orbáncfűnek vagy egyszerűen orbáncfűnek is neveznek – az orbáncfűfélék (Hypericaceae) családjába tartozó növényfaj, a Kárpát-medence gyakori őshonos növénye. Antidepresszáns, közérzetjavító, enyhe nyugtató, valamint álmatlanság elleni hatásai miatt a középkorban hatékony „ördögűzőnek” tartották. Antidepresszáns hatása tudományos kísérletekkel is igazolt. Pszichés és fizikai-egészségi állapotra való jótékony hatásai miatt gyógyhatású készítményként, recept nélkül kapható gyógyszerként mára világszerete több millióan szedik. Levelét saláták, likőrök ízesítére is használják. Korábban hívták úgy is, mint Szent János virága, vagy „Ashlasan Chalium-chille”
Eurázsiai-mediterrán flóraelem. Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában, Új-Zélandon és Dél-Afrikában adventív. Széles ökológiai tűrőképességgel rendelkezik. Száraz gyepekben, parlagokon elterjedt növény.
Homeopátiás felhasználása:
A Hypericum nevű szert alkalmazák az érzőideggel dúsan ellátott testrészek sérülése esetén, amikor a sérülést nyilalló, hasító fájdalom jellemzi, továbbá az operációk utáni fájdalmak csökkentésére.
Használata:
Enyhe depresszió kezelésére a növény kivonata bizonyítottan hatásos.
Megfelelően adagolva belsőleg, főleg gyógyteaként (de akár tinktúra vagy tabletta formájában is) alkalmazva gyógyítja:
sebösszehúzó
sebgyógyító
visszérgyulladást gyógyító hatású
aranyeret gyógyító hatású
hasmenés ellen
idegi eredetű fáradtság ellen
depresszió (a modern antidepresszánsokkal szemben kevesebb mellékhatással rendelkezik)
szorongás
Az orbáncfű-kivonat gátolja a noradrenalin, dopamin és szerotonin preszinaptikus neuronokba való újrafelvételét.